A Természetről szépen és emelkedetten beszélni nem tudok most, csak érdes, kérdő és kemény vádló szavaim vannak. A nagybeteg ágya mellett, lehet, hogy halálos ágya mellett virrasztva, képtelen vagyok virágzásról, hajdanvolt teljességről szólni. Szüntelenül az ellene elkövetett bűneink tolulnak elém, és igazán az foglalkoztat, hogy megtudjuk-e menteni Őt, a minden életek anyját, a Természetet? Tündökletes szépségéről, varázslatos erejéről, kimeríthetetlen gazdagságáról most a költők és álmodozók beszéljenek helyettem.

*          *          *

 A birtoklás és az anyagi javak megszerzésének mámorában, az ős nyomortól való menekülés közben, értékeinket, kapcsolatainkat, egészségünket, érzelmeinket, valamennyi értékünket föláldozzuk. A televízióban mutatják nekünk milyen a szélesvásznú boldog élet. Olyan életet akarunk mi is. Az üzleti világ ránk telepíti hitvány státuszszimbólumait, mi pedig inaszakadatlan gürcölünk, hogy megszerezzük azokat, utolérjük az álmokat. Kerül, amibe kerül, legfeljebb belegebedünk. Úgy kergetjük ezeket a kielégíthetetlen vágyálmokat, mint az agarak a műnyulat az agrárversenyen, melyeket nem érhetnek utol soha, a nyúlkezelő gépész gondoskodik erről.

*          *          *

Néhány évvel ezelőtt fiatal zeneszerzőkkel találkoztam. Egyikük megkérdezte: „ ha a zeneszerzésben a szép hangzást keressük és kapcsolatot szeretnénk teremteni az elmúlt korok művészetével, a tradícióval, akkor ez visszalépés, netán visszafejlődés?” Nézze – mondtam - amikor bejöttünk ebbe a terembe, tiszta volt a levegő, mostanra elhasználódott. Ha kinyitom az ablakot és visszaállítom a szoba természetes levegőjét, hogy ismét egészséges legyen, akkor ez visszafejlődés? Minden, ami az Életet, az Élet fennmaradását szolgálja, az haladó és fejlődő. A mai hamisan kondicionált és manipulált világban ez az egyetlen biztos fogódzó, egyetlen mérték, bizonyító remény, hogy az jó és igaz; ami természetes.

*          *          *

Mivel a Természet gyökerét az Ember nevű kukac rágja, kézenfekvő, hogy a Természet gyógyítása az Ember hatékonyságának csökkentésével, illetve természetrajzának megváltoztatásával érhető el. Az önkényuralom által kormányzott országokban a vezető vagy az uralkodó megszabja, mit kell és mit nem szabad tenni az alattvalóknak. Ez a rendszer az egyént fölmenti a döntések alól, egyúttal minden gondolkodás alól is. Ha a hatalom gyakorlója bölcs lenne, akkor egyetlen tollvonással megoldhatná a világproblémákat, benne a Természet megóvásának feladatát is. Igen, ha bölcs lenne…

Ám a hatalom még soha nem volt bölcs, sem emberséges. A despotikus hatalom egyetlen feladata, hogy újratermelje önmagát és megszabaduljon az ellenvéleményektől. A demokratikus keretek között megosztott hatalom az egyén birtoklási, szerzési ösztöneire épít, és vagyonát védi. Az önző és csak a saját boldogulásával törődő, individualista egyénekből álló társadalom közömbös a közös értékek védelmével szemben. Az ilyen emberek képtelenek megbirkózni azzal a feladattal, hogy saját érdekeiken túllépve, az Egésszel törődjenek. Az úgynevezett szabad ember a társadalmat és a Természetet zsákmányszerző lehetőségnek tekinti, embersége, felelőssége korlátozott; önnön tetteinek megítélésében.

*          *          *

Téves az a nézet, mely szerint értéket csak munkával lehet létrehozni. Téves továbbá az is, hogy az értéket pénzzel ki lehet fejezni. Csak kereskedők és bankárok agyában születhetett meg ilyen földhözragadt gondolat. A legfőbb érték maga az Élet – ennek nyilvánvalósága a Napnál is világosabb. Az Élet értéke sem pénzzel, sem más javakkal nem mérhető, azokkal meg nem vásárolható és be nem helyettesíthető. Érték továbbá a nagy tehetségek által keltett érzés, gondolat, amely művészi és filozófiai alkotásokban, valamint előadói teljesítményekben jelenik meg, alapvetően befolyásolva az emberiség életét. Nehezen hozható mennyiségi összefüggésbe a szépség, az igazság, a Természet lenyűgöző hatása; ez mind, mind ingyen van, arannyal, ezüsttel ki nem fejezhető. De érték a hűség, a barátság, a becsület, a hazaszeretet, a másokért való munkálkodás teremtő hite, a nagybeteg ápolójának tisztessége, amely nem befektetés, hanem emberség. Miért van akkor az, hogy a világ kerekét mégis az alacsonyrendű emberi tulajdonság, az érdek forgatja? Miféle ördögi csapdába estünk? Értékeink forrásai kiapadóban vannak. Pont azok az értékek mennek veszendőbe, melyek nélkül nincs méltó emberi élet. Ezek az értékek sem rációval, sem fejlett technológiákkal nem teremthetők, nem ápolhatók. Őseink több ezer emberöltő alatt értünk is tettek erőfeszítéseket, egy világot teremtettek és hagytak ránk. Mi úgy fogadjuk el ezt, mint egy ajándékot, mely nekünk jár, s amelyért viszonzással nem tartozunk. Vajon mi mit hagyunk örökül az utánunk jövő nemzedéknek? Szeméthegyeket, asztfaltfolyókat, betonrengeteget, lélegezhetetlen levegőt, ihatatlan vizet, degenerált génállományt! Mindezt miért tesszük? Mi az a hatalmas és mérhetetlen beteljesülés századunkban, amiért mindent, de mindent érdemes odaadnunk, érdemes feláldoznunk?

*          *          *

Nem tudok a Természetről beszélni kétségbeesés nélkül. Már mindenütt látszik gyorsuló ütemű pusztulása, és ebben a pusztító folyamatban az Ember játssza a főszerepet. Nem tudok az Emberről beszélni kétségbeesés nélkül. Világszerte látszik gyorsuló ütemű hanyatlása és ebben a minőségvesztő folyamatban maga az Ember játssza a főszerepet. A keleti despotikus önkényuralmak nagyképű programja, a Természet leigázása, vagy a nyugati pénzdemokráciák rövidlátó gyakorlata, a Természet hasznosítása, egyaránt alkalmatlan az Ember és a Természet viszonyának életképes rendezésére. A Természet és az Ember csak azonos rendszerben élhet. Kapcsolatuk csak a szövetségesek érdekegyesítésén alapulhat. Természet létezhet Ember nélkül, de Ember nem létezhet Természet nélkül. Erről az alapvető igazságról minden ma élő embernek tudnia kell. A törvény ismeretének hiánya fölmentést nem adhat. S mert ezt a tényt ma már mindenki tudja, ílymódon föltételezhető az, hogy a jelenkori emberiség tudatosan éli föl és pusztítja a Föld kincseit, azokat a javakat, amelyeket kizárólagosan nem birtokolhat, s amelyekkel a holnap emberiségének kell elszámolnia. A holnap emberisége pedig a mi gyermekeinkből és unokáinkból áll. Ha az Ember ennyire rövidlátó, önző, antiszociális lény, ha az Ember ILYEN, akkor én nem vagyok humanista! Csak egy normális és morális alapokon élő Emberiséggel tudok közösséget vállalni. Csak az életet tisztelő és megújítani képes Emberiséggel tudok azonosulni. Az emberi fajnak szuverén joga, hogy felszámolja és megsemmisítse önmagát, de ahhoz nincs joga, hogy a többi élőlénytől, a teljes élővilágtól elvegye a létezés minden lehetőségét.

*          *          *

Közismert az a vélemény, hogy korunkban az egyén semmit sem tehet sorsa megváltoztatásának érdekében; az ember egy kis csavar az áttekinthetetlen, hatalmas gépezetben, helyzetét és értékét nem ítélheti meg reálisan. Kénytelen elfogadni az elkerülhetetlen végzetet, melyet rámértek az idők, objektív törvényszerűségek. Ezt a hiedelmet vallhatják a vágóhídra hajtott állatok, de ember soha. Pont a személy, a személyiség képes csodára. A legkisebbik fiú sugárzó ereje él bennünk. Ha legyőzzük önmagunkat, minden ármányon és pusztító erőn diadalmaskodhatunk. Ha ki akarsz kerülni az elkerülhetetlennek állított végzet örvényéből, hinned kell abban, hogy te, mint egyén, mint ember; megismételhetetlen egyed és minőség a világegyetemben, képes vagy megálljt parancsolni a végzetnek, a pusztításnak, még akkor is, ha ezekért a rettenetekért mi magunk vagyunk a felelősek. Emlékezz a mesére; a legkisebb fiú, nem úgy mint testvérei, szövetségeseket talál, önzetlenségével, emberségével, segítőkészségével. Társakat találva már nincs egyedül, tervet kovácsolhat a sötét erők legyőzésére. Minden élő ember képes lehet – az igazi érdekeit fölismerve - önmaga áthangolására, a korszak arcának újrarajzolására. Csak azt lássa be, hogy komoly a dolog, itt most minden vérre megy. Hiszem, hogy az átlagember (mindnyájan azok vagyunk) szívében ott él a sárkányölő királyfi álma, hite. Mert kiút a jelenlegi világválságból csak az egyén felemelkedésén keresztül kibontakozó, társadalmi felemelkedés megszületésében található. Az átalakuláshoz, felemelkedéshez erőfeszítés szükséges. Ne add át magad a kellemességek renyhítő, pusztító hatásainak! Küzdj a tudásért, az idő sürget! A kezedben a vesztés vagy a győzelem.

*          *          *

A korszerűség fontosságának a hangsúlyozását ne fogadd el!

Gondolja arra, minden ami érték időtlen és örök!

A korszerűség jelszava kereskedelmi kortesfogás.

Ne engedd, hogy véleményed kialakítását irányítsák!

Te magad alkoss véleményt, a döntés joga és felelőssége is a tiéd!

Holmik szerzése és halmozása számodra méltatlan életcél.

Csak azt add másnak, amit magadnak is megkívánsz!

Ne kapni, hanem adni akarj! Talán ez a legfőbb törvény.

Tiszteld az öregeket!

Tiszteld a fiatalokat!

Tiszteld az élőket!

Tiszteld az Életet!

Ne vedd el mástól, amit nem adhatsz; a napfényt!

Ne felejtsd el, hogy még rajtad kívül mások is élnek a Földön!

Tetteidet ne saját hasznod szabja meg, gondolj a következményekre is; vajon a köznek is hasznára leszel majd?

Tisztességtelen előnyre ne tarts igényt soha!

Ne add fel az emberi dimenziókat sem érzésben, sem közzösségteremtésben!

Ne feledd, valami hatalmas nagynak vagy a része; a Világegyetem gyermeke vagy!

Csillagok pásztora, lelkek megmentője, az Élet védelmezője: Ember.

A Teremtésben Embernek lenni a legnehezebb.

 

 

MŰHELY Győr-Sopron (részletek)

 

1990