Nyomtatás

Balassa Sándor

zeneszerző


(1935.01.20. - 2021.05.14.)

Vidéken töltött gyermekévei után zenei pályája Budapesten indult. A Bartók Béla Konzervatórium karvezető előkészítő szaka után a Liszt Ferenc Zene-művészeti Főiskolán Szervánszky Endre zeneszerzés osztályában folytatta tanulmányait. 1965-ben szerzett diplomát.

A Zeneakadémia után a Magyar Rádió munkatársa lett, zenei rendezőként 1980-ig a zenei főosztályon dolgozott. 1981-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékén hangszerelést kezdett tanítani, kezdetben adjunktusként, majd docensként s 1993-tól 1996-os nyugdíjba vonulásáig egyetemi tanárként.

A hazai kulturális élet munkája elismeréseként az alábbi díjakban részesítette:

Pályakezdőként számos zenekari mű megírására kapott felkérést, a fontosabbak:

A világ rádiótársaságainak évenkénti seregszemléjén a Párizsi Tribünön 1972-ben a Requiem Kassák Lajosért oratóriuma  op.15  első helyezést ért el.

Munkásságának hangvétele a 70-es évek második felétől kezdte fokozatosan megváltozott. " Zeném kikerült az atonalitás vonzásköréből, új tonalitások és lehetséges intonációk nyíltak meg előttem. Az európai zenei múlt íly módon folytathatóvá vált számomra. Zenegyártási technológiák és ideológiák helyett a zenei szépséget,  emberi kifejezést helyeztem műveim középpontjába. A magyar nemzeti zenei kultúra megőrzése és megújítása szintén ezen alkotói feladat szerves részévé vált."

Művei sorából kiemelkedik négy operája:

Mintegy harminc zenekari művéből néhány:

Művei sorát kiegészítve találunk dalokat, kantátákat, kórusokat, hangszerszólókat, különféle hangszerösszeállítású kamarazenéket.

 

Budapest,2014.